Nem várt, az El Clásicókat tekintve különösen magabiztos idegenbeli győzelmet aratott a Barcelona a Real otthonában, s a három nullás végeredmény talán még ki sem fejezi a két együttes produkciója közötti különbséget. A Barcelona a kezdetektől fogva uralta a mérkőzést, s már az első negyvenöt perc után többgólos vezetéshez juthatott volna, viszont a gyatra helyzetkihasználás a szombat esti Barçára is igaz volt. Ez viszont most alighanem senkit nem érdekel Katalóniában, mert az El Clásicókon ilyen győzelmeket általában csak évtizedenként élhetnek át a 'culék'.

Hogy mégis hogyan alakulhatott ez a nagyon várt rangadó így? Lehet dicsérni a Barcelonát, mert a gárda védekezésben és támadásban is összeszedett volt, nem voltak taktikai fegyelmezetlenségek, a sztárok pedig csillogtak. De! A Real Madridtól teljesen érthetetlen gyenge produkciót láthatott a Bernabéu közönsége. A hazaiak nem csak támadójátékban mondtak teljes csődöt, hanem főleg a középpályás védekezésüket lehet kritizálni, bár ilyesmit egészen ritkán lehetett fölfedezni a meccsen. Innentől kezdve a Barcelonának nyert ügye volt, s tulajdonképpen különösebb megerőltetés nélkül születhetett meg a katalánok győzelme. A Barça érdemeiből persze ezek a tények semmit nem vonnak le, viszont az le kell szögezni, hogy a meccset nem csak Ronaldinhóék nyerték meg, hanem a hazaiak is veszítették el.

A meccs előtt a földön járó, általában független szakértők döntetlen körüli eredményt vártak, mely reálisnak tűnt a Barça jobb formáját, és a madridi helyszínt mérlegre téve. A meccs viszont rácáfolt az óvatoskodó véleményekre, a két rivális között régen látott különbség bontakozott ki. Mindkét csapat edzője szolgált meglepetésekkel az összeállításokat tekintve, hiszen a Madridban Robinho került végül a kezdőcsapatba, a Barçánál pedig Edmílson és főleg Messi kezdő tagsága tekinthető nagy meglepetésnek. Rijkaard viszont bizonyosan jól döntött, mert mindkét játékos jól látta el a dolgát, sőt! Edmílson láthatatlanul ugyan, de nagyon jól dolgozott a középpályán, és a Real csak igen ritkán vezethetett lendületből támadást a vendég védelemre. Ez egy igen jelentős differencia volt a két gárda között, hiszen amíg a Real alig jutott előre, addig a Barcelona lubickolhatott a rengeteg területen, melyet a madridiak tálcán kínáltak. A Realnak így szinte alig volt helyzete, s végigvezetett akciója az első félidőben, viszont Ronaldinhóék számos gólhelyzetet kialakítottak. Eto'o már a 10. percben vezetést szerezhetett volna, de Ronaldinho parádés indítása után igen gyenge megoldást választott. Az első gólra persze így sem kellett sokat várni, mert a 14. percben már jól döntött a kameruni. Messi nem ritka előretöréseinek egyike indította az akciót, az argentintól valósággal elvette a labdát Eto'o a tizenhatosnál, viszont gyorsan kapu felé fordult, s az egyetlen jó megoldást választva villámgyorsan spiccel a kapu bal oldalába lőtt.

A gól nem sok mindent változatott meg a játék addigi képén, a Barça valamelyest többet birtokolta a labdát, veszélyesebben játszott, de ami a legfontosabb, biztosabban ált a lábán. A játékosok mindegyike fegyelmezetten végezte a dolgát, melynek további helyzetek lettek az eredményei. A következő komoly gólhelyzetre bő negyedórával később került sor, ekkor Messi lépett ki a védők között, de mivel nagyon kevés területe maradt, a lövése is a kapu közepébe tartott, amit Casillas természetesen védett. A félidő hátralevő részében még Ronaldinho és Eto'o is újabb gólt lőhetett volna, de a Madrid megúszta az első negyvenöt percet egy góllal.

A folytatásban viszont nem volt köszönet. A Barca a második félidőben ugyanis még inkább ellenfele fölé nőtt, míg a Real képtelen volt váltani. Sem védekezésben, sem támadásban nem tudott jó teljesítményt fölmutatni a Madrid, a vendégeknél azonban alig akadt hiba a szünet után. Xavi a 48. percben ijesztette meg Casillast egy távoli lövéssel, majd az esetleges büntetők pillanatai következtek. Az 52. percben Roberto Carlos alattomos szabálytalanságot követett el, s a tizenhatoson belül egyszerűen bokán rúgta Eto'ót, viszont a büntető elmaradt. A másik oldalon Robinho próbált tizenegyest kiharcolni, s a véleményes eset után a játékvezető a brazilnak adott sárga lapot színészkedésért.

A Barca viszont tovább hengerelt: az 55. percben Xavi indította parádésan Messit, az argentin azonban sajnálatosan a gyengébb - jobb - lábával nem tudott kifogni Casillason. Valamivel később viszont Ronaldinho villanásakor már Casillas sem segíthetett a Realon. A brazil Deco indításával iramodott meg a félpályától a baloldalon, egy csellel faképnél hagyta Sergio Ramost, a büntetőterületen belül pedig Helguerát billentette ki az egyensúlyából, majd a rövid sarokba lőtt. Parádés találat egy zseniális játékostól. Ez a gól talán a kelleténél kicsit jobban is megnyugtatta a Barcát, mert a következő percekben lendületesebb akciókat vezethetett a Real, mely a vendég középpályássor rövidzárlatait mutatta. Rijkaard talán éppen ezért a 69. percben lecserélte az egyébként kiválóan játszó Messit, s Iniestával még egy játékost hozott a középső, s e pillanatokban kulcsfontosságú alakzatba. Cserélt természetesen Luxemburgo is, viszont ezek a változtatások nem sokat jelentettek már a szétesett Madridnak. A Barcelona időnként valóban bohócot csinált ellenfeléből, bár már az is igen érdekes jelenség volt, hogy több gólos hátrányban is inkább a katalánok támadtak, s nem a Real. A hazai csapat teljes csődjét mutatta a harmadik barcelonai gól is, mely egyben Ronaldinho második találata volt. A brazil ismét a baloldalon tűnt föl, egy ritmusváltással megint elhagyta Sergio Ramost, majd higgadtan kilőtte a hosszú sarkot. Ekkor végérvényesen eldőlt a meccs és a három pont sorsa, bár alighanem nem sok szurkolónak jártak ekkor a pontok a fejében. Nagy sportszerűségről tettek viszont tanúbizonyságot a madridi nézők, akik állva tapsolták meg Ronadinho parádéját, mely számukra csak a foci szeretete miatt lehetett szép kép...

Győzött a Barcelona Madridban, 2004 tavasza után ismét! Nagy dolog, s jól jellemzi az idei madridi Clásicót, hogy a Barça kicsit nagyobb koncentrációval még jobban elpáholhatta volna a blancókat, akik teljesen szétesetten futballoztak, s egyáltalán nem tették próbára riválisukat. Komoly statisztikai érdekesség, hogy Frank Rijkaard a Barça történetének első olyan edzője, aki kétszer tudott nyerni a Bernabéuban, ráadásul mindezt két éven belül tette. A hollandnak egyébként komoly szerepe van a 0-3-ban, mert valóban tökéletesen összerakta csapatát a madridi fellépésre, s ha volt is gyenge pontja a Barcelonának, mindez nem derült ki. Komoly dicséret illeti kivétel nélkül az egész csapatot, s erre a diadalra még sok-sok év múltán is emlékezni fognak majd Katalóniában.

Real Madrid-FC Barcelona: 0-3 (0-1)
Madrid, Santiago Bernabéu
87.000 néző
Vezette: Iturralde González

FC Barcelona: Valdés; Oleguer, Puyol, Márquez, Gio; Edmílson, Xavi, Deco; Messi (Iniesta, 69'), Ronaldinho és Eto'o.

Real Madrid: Iker Casillas; Salgado, Sergio Ramos, Helguera, Roberto Carlos; Pablo García (Baptista, 66'), Zidane, Beckham; Robinho, Raúl (Guti, 57') és Ronaldo.

Sárga lapok: Deco (27'), Ronaldinho (31'), Salgado (45'), Robinho (52') és Pablo García (62').
Gólok: 0-1, Eto'o (14'); 0-2, Ronaldinho (59'), 0-3, Ronaldinho (77').

A mérkőzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Ronaldinho Gaúcho

Szokásos rovatunkban néha-néha meg lehet kérdőjelezni a választás jogosságát, de most egész biztosan nem. Ronaldinho ismételten bizonyította, hogy világ jelenlegi legjobb játékosa, melyhez nem férhet kétség, ahogy az Aranylabda odaítéléséhez sem. Nem csak két gólt szerzett, hanem karmestere volt a csapatnak, s most is végig önzetlenül játszott. Végezetül érdemes kiemelni az érdemei közül, hogy ismét akkor villant, amikor igazán szükséges volt. "A lónak a derbi napján kell jól futnia" - szól a közhellyé vált mondás -, s ez pontosan igaz a brazilra is, mert a fontos mérkőzéseken eddig is, most is a legjobbját nyújtotta.