A Katalán ördögök :
A futballvilág legpatinásabb, legsikeresebb
csapatáról lesz most szó. A vörös-kék mesterek több mint 100 éve uralják a foci
világát, sikereinek aktív részesei, legendák megteremtői. Számtalan győzelmet
tudhatnak maguk mögött a Barca játékosai, habár mindig ott áll mögöttük - s néha
előttük - állandó kísértetük, a Real Madrid, mely csapat érdemei nem különben
figyelemre méltóak. A Barcelona mégis impozánsabb helyen található mind a
rajongók, mind a hivatalos, hozzáértő szakértőket szemében.
Nehéz lenne
felsorolni minden egyes játékost, aki a Barca történelmében maradandó nyomot
hagyott - a lista túlontúl hosszú lenne. Ha azonban azokra gondolunk, akik nem
csak adtak, hanem teremtettek is valamit a csapat számára, akkor a sort Hans
Gamperrel illik kezdeni. Hatalmas befolyása nem csak mint a Barcelona elnöke és
irányítója érvényesült, játékosként is jelentős érdemei voltak. Az első
negyed-évszázad maradandó nevei közé tartozik még Paulino Alcantara kapus, a
legendás Josep Samitier, a rákember és Ricardo Zamora.
Két nagy
sportember elhagyta azonban a csapatot az 1940-es évek elején. Cesar Rodriguez
egy kiváló center, aki a Barca csúcstartójává vált pályafutásának nyolc éve
alatt, és Maria Gonzalvo, a valaha vörös-kék mezt viselő középhátvédek talán
legjobbika. Cselei évtizedekkel később is példaként álltak az ifjoncok előtt.
Ladislao Kubala, azaz a magyar Kubala László
1950-ben csatlakozott a klubhoz, érkezésével pedig ismét egy meglehetősen
illusztris időszak következett a Barca történetében. A magyar sztár vezette
támadásokkal a Barcelona mindent megnyert az 1951/52-es szezon ideje alatt.
Ennek az időszaknak köszönhetően maradt fönt a Barcelona úgy a köztudatban, mint
az ötszörös kupagyőztes csapat. E méltó szavak olyan játékosok verejtékét
dicsérik, mint Basora, Velasco, a Gonzalvo fivérek, Ramallets, Cesar, Moreno és
Manchon. Az évtized második fele is büszkélkedhet nagy nevekkel: Biosca,
Segarra, Eulogio Martinez, Evaristo és Suarez.
Az 1960-as években lefelé
ívelt a Barca csillaga, egy-két remek játékos kiöregedett, és "nyugdíjazni"
kellett őket. Közéjük tartozott a fent említettek közül Kubala, Ramallets,
Segarra, Evaristo és Martinez is. Luis Suarezt átcsábította az Inter Milan, ami
ugyancsak komoly érvágás volt a klubnak. (Ezen évek alatt élte a nagy rivális
Real Madrid legendás éveit Puskással, Di Stefánoval, Riával és Kopával.)
Az új generáció bevezetése a legendás Helenio Herrera érkezésével
kezdődött, az ő közreműködésével szerezte meg a csapat a következő két ligabeli
győzelmét, egy Spanyol Kupát - mindezt alig kétévnyi időszak alatt. E glóriás
időszak csapatában játszott még Charly Rexach, Fuste, Eladio és Sadurni,
valamint a két magyar, Kocsis és Czibor. Teljesítményükkel és kitartásukkal
minden idők egyik leggyönyörűbb Barca-korszakának oszlopos tagjai voltak ők.
Az 1970-es évek alatt Johan Cruyff neve eggyé vált a Barcelonáéval. A
vörös-kék mezt olyan tehetségek is viselték az évtized alatt, mint Rife, Asensi,
Marcial, Rexach, Neeskens, Sotil és Krankl. E nagyformátumú csapat számtalan
emlékezetes mutatvánnyal kápráztatta el a focivilágot, mint például az 5-0-s
győzelem a Real otthonában, a Barnabeu-ban, Liga-győzelem, ráadásul megszerezték
első európai szintű bajnoki címüket is 1979-ben Baselben.
1980-ban
kerültek a Barcához az addigi legnagyobb nevek, közülük a legismertebb Diego
Armando Maradona volt. Az argentin szupersztár 1982-ben szerződött a csapathoz.
Megvásárlása hatalmas kiadást jelentett a csapatnak, közel 1,2 billió pesetát
adtak a labdazsonglőrért. Habár a világ legnagyobb játékosaként tartották
számon, ő maga sosem érezte magát jól Barcelonában, ami gyakran az egész csapat
szereplésére is rányomta bélyegét. Alig két szezont töltött a Barcánál, amikor
átszerződött a Napolihoz. A Barcelona névsora ezek után sem szenvedett hiányt
igazán nagy nevekben. A következő időszak álomcsapatába beletartozott a német
Bernd Schuster irányító, aki nagy szolgálatot tett a csapatnak játékával nyolc
szezonon keresztül; Enrique Castro 'Quini' halálos rúgásaival a
Barca-támadásokban nélkülözhetetlenné vált; Miguel Bernardo Bianchetti 'Migueli'
a kiváló középhátvéd, aki több alkalommal védte a térfelet, mint bárki más a
Barcelona történelmében (656-szor). És persze nem hagyhatjuk ki a karizmatikus
baszk kapust, Francisco Javier Urruticoecheat sem, aki a büntető gyilkosává vált
az 1984/85-ös szezonbeli Liga győzelem során.
1988-ban a Barcelona
radikális változásokon ment keresztül, kis híján az egész csapat megváltozott.
Johan Cruyff átvette a Barca-sisakot, olyan játékosokkal egyetemben, mint
Zubizarreta, Eusebio, Begiristain, Julio Salinas, Bakero, Koeman, Laudrup,
Stoichkov, Goikoetxea, Guardiola, Ferrer, Amor, Sergi, Nadal és Romario. A
csapat olyan magas számban aratott győzelmeket ezzel a felállítással az
elkövetkezendő négy év alatt, mint még soha: négy bajnoki cím, egy Európa Kupa
győzelem és számtalan kisebb, de fontos siker.
Cruyff távozása után ismét
egy új időszak következett a csapat életében, de cseppet sem jelentéktelenebb,
mint az előző. Ronaldo, Rivaldo, Figo, Luis Enrique és Kluivert - ők csak
egy-kettő az akkori nagy nevek közül. Robson és Van Gaal irányítása alatt a
Barcelona újabb győzelmi rekordot ért el, két Spanyol Kupa győzelmet szerzett,
mindezt alig három év alatt.
Az FC Barcelona csapata 2000-2001-ben
számtalan új arccal bővült. Llorenc Serra Ferrer edző a támadások egy újfajta
stratégiáját fejlesztette ki olyan tehetségek alkalmazásával, mint Gerard,
Overmars, Petit, Alfonso, De la Pena és Dutruel. A 23 fős csapat ismét nekivág a
Bajnokok Ligájának, a Spanyol Kupának és a többi rangos versenynek.
Bár
többen nem csatlakoztak a Ferrer-féle támadás-elmélethez, mégis a legszomorúbb
veszteség e téren Luis Figo, aki az ősellenfél Real Madridhoz igazolt át. A
többiek, akik nem támogatták Ferrer tervét: Ronald de Boer, Frederic Dehu, Ruud
Hesp, Winston Bogarde és Jari Litmanen.
2002 ismét a nagy változások éve volt. Rivaldo
távozása majd Van Gaal bukása után sikerült a Manchester és a Real orra elöl
elhoppolni a PSG világbajnok zsenijét, Ronaldinho-t, a kispadra pedig
megszerezni a Rijkaard Henk ten Kate kettöst és bár 2003/04-es idény nem indult
tól jól, a csapat végül is belelendült és a Barcelona ismét régi fényében
csillog!
Az átlagéletkor 25 év, ami némileg alacsonyabb, mint a tavalyi
szezoné. Mindent egybevetve a csapat valóban tehetséges játékosok igen
szerencsés elegye. Mert nemcsak a tehetség számít, hanem képesség az
összjátékra, s ez a Barca-játékosoknál feltétel nélkül megvan. Nem véletlen
tehát, hogy az FC Barcelona a legjobb csapatok közé tartozik, és ebben az elit
társasában is kiemelkedő hely illeti meg.
HAJRÁ
BARCA!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
